Jóideje már, hogy hazajöttem nem is írtam semmi lezárást a nyagy élményekhez, talán azért, mert nem is zárult le semmi. Megváltoztatott Berlin, neki egy része énbennem nekem egy részem őbenne él tovább. Az biztos, hogy se fekete se fehér, se sexy nem volt :D
Mióta hazajöttem próbálom tanulni az életet meg az embereket. Nehéz dolog ez. Mikor lehetsz önmagad mikor kiben bízhatsz, mekkora pofont tűrj vagy mennyire légy türelmes. Tanulom az önzést a hazugságot a képmutatást a belenyugvást a törtetést, és bízom hogy lesz elég szeretet, küzdés erő és béke bennem ahhoz, hogy a helyes embereket ismerjem meg és engedjem magamhoz közel.
Megy a Nyuszi Magyarország felé, azt mondta van hely még a szánján, a rénszarvasok meg jo fejnek tünnek ugyh jo muri lesz ez a 14 órás út, szerintem :D
Hú hú hú hú még élek ezer éve nem voltam itt ejj ejj. Minden percben megérkezhet Alexánk Mamiékhoz. Izgalom van errefelé is amelett hogy itt bujdosik az étkezöfestés romjai elöl hugom, nálam kinn Medveföldön. Állandoan ablakot nyit a szobámba pedig valamelyik nap még hovihar is volt, nem értékeli a kis mediterránt a nagy messzi hideg északon, ez a nőő ááá :) Minden infotáblát részletesen elolvasunk, és antikváriumnál, könyvtárnál is müvelödtünk már. Kinyírt egy könyvet egy este alatt. Kész. Most vagy nagyon unirodalmi vagyok vagy ö túl antiszociális... Vettünk szükségesnek legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kacatokat, de rögtön rá ettünk egy kebabot is csupán létfenntartó célzattal az egyenlítés végett. Hulla fáradt vagyok, testileg lelkileg de már annyira hogy az majdnem lila :D Nemsoká megy a nyuszika, engem meg visz haza. Láma család teljes lesz :D Végrehogymár nemde? Azért azt a pucérkodos tortát, tudjátok Lámami, Lápapi ezt kelett megérni az ezüstlakodalmon? Na bravó ;)
Bokáig érő hó van :D Szép.. Bár vágyom már a tavaszt, no nem mintha a madarak nem csiripelnének nekem így is egy ideje ;) csakhát ugye jobban szeretjük ha a napi átlaghőmérséklet 28 C-alá nem süllyed :D Egy hét múlva ilyenkor már látogatónk lesz, akivel ezúton is szeretnénk közölni hogy mennyire nagyon várjuk...
Élünk, virulunk ismét beleraktunk Zseralddal a lábunkba egy jó 1000 kilométert, ezzel most egy jóidőre ki is fáradtunk. Lassan lassan visszazökkenünk a számunkra nagyon nagyon hajnali kerékvágásba, indul a suli stb stb... szóval a hétköznapok. Aztán készülödünk majd mert jönnek hozzánk látogatóba és akkor végre fotózkodhat is ez a pisis a nevezetességeknél. Puccba vágjuk a szobánk majd nagytakarítunk még portörölgetni is fogunk szerintem. Csak hogy nehogy valami kritika érje a ház elejét és egy szemüveg megtalálása ne 20 percünkbe teljen. Jelentkezünk majd ha történik valami eseménydús, de most épp az a legnagyobb történés, hogy örülünk ha fel tudunk kelni és el tudjuk hárítani a bacik támadásait. Legyetek jók ha ...
Ja és mégvalami:
Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs.
A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.
Tegnap úgy esett, hogy ellátogattunk a Legolandba. Gyönyörűségesen szépséges szép Zsiráfúr fogadott minket a kapunál, ami szegénynek nem lehetett olyan gyonyörűséges, hiszen minuszok járnak, ő pedig a melegebb éghajlathoz van szokva, így senki sem lepődött meg azon, hogy sapkát visel :D
Szuperjó volt amugy, volt dzsungelrészleg, miniváros Berlin nevezetességeivel, és egy középkori királyi udvarba utaztunk sárkányvasuttal, na jo a vasút nem volt legobol, de amugy minden más igen. A falon sárkányok riasztgattak minket, vizet köptek a tudatlan látogató felé, nekem pont a fülembe, ugy megijedtem, hogy a sikitásomtol egy két kisgyerek még most is sír. Itt esett meg velem, hogy megevett egy oroszlán :D
Itt a hétvége, ugyhogy rendrakás, meg pihenés a terv, mostanában Jóbarátok fun lettem, ha van időm, ma és holnap maratoni filmnézést fogok csinálni. Jövöhéttöl ismét kezdődik a suli, ezért úgy döntöttem előre megelőlegezem ezt magamnak, mert meg fogom érdemelni :D ( A macska meg fel van mászva a fára :D )
Na az az, ami nincs :D És lassan lassan elkezdem újra embernek érezni magam, bár mire emberformát öltök elképzelhetőnek tartom, hogy akár egy két hét is eltelik. A Karácsonyi habzsi – dőzsinek külső alakváltozási hatásai is megfigyelhetőek míg a Szilveszteri és a tegnapi összesen 24 órás utazásmaraton a lelkemben hagyott mély és fájdalmas nyomokat. Szombat este indultunk haza Gyergyószentmiklósról vonattal, mint a heringek, a nyakam kifordult meghúzódott a derekam leszakadt az alvási póznak nem nevezhető formáció miatt és akkor én még nem is szólhatok, még kispárnám is volt ;) Vasárnap otthon, hétfőn hajnalba kelés hogy érjük ki 10 re a reptérre anyusom vérnyomása a plafonon volt mert dugo volt mindenfelé a kifelé vezető úton. Kiérve kiderült h a menetrend megváltozott, indulás 15:50 kor. OK, hát mit tehet az ember lánya ha nem küldtek értesítöt és nem nézte meg h van e változás, sok más sorstársával együtt várakozik 4-ig 800 forintos kávén élve. Hihetetlen. Azthittem rosszul látok. És ez még nem is a capuccino volt. Alegjobb az volt, hogy eddig felengedtek egy lap topot és egy táskát a repülőre, most válassz ki egyet mert tele volt a gép nem fért volna el. Szintén OK, lap top marad kistáska (ami amugy nem olyan nagyon kicsi) belegyűrve bőröndbe. Igenám de így átléptük a bűvös 20-as határt és plusz 4 kilóért többet fizettünk mint maga a repjegy. A sor nagyobb volt a „pluszkilókért itt kell fizetni” ablaknál mint az „itt kell beszálni” részlegen… Tanulság: Hölgyeim ne járkáljunk fél kilósnál nagyobb táskácskával. Véleményem szerint ez lehetetlen…no de a tanulság az tanulság. Aki tudja mondja jobban :D A gép végül a Berlini zord (nagyon zord J )időjárási viszonyok miatt 4 óra helyett negyed 7 kor indult el, és szerencsésen landolt mínusz 15 fokban és 15 centi hóban 5cm jégen 8 körül. 10 re haza is szenvedtem magam a vadonatúj, 24kilós sütimmel. Megszenvedte szegénykém, nem birja a hideget a kerék nem is gurult már csak úgy siklott a jégen. Holnap lehet őt is elviszem korizni. Tuti nyerő menő lenne :) Jah és az egészben a vicc, hogy még Zserald is a csomagtérbe kényszerült, bár azt mondta ki lehetett bírni nagy volt ott a buli, de azóta is látom rajta h fáj a szive hogy nem látta Pest fényeit magasból. No majd három hét múlva akkor is az utastérbe jön ha 200Eurót kell fizetnem érte. Majd azt mondom gyerekkel vagyok :D
A haldokló blognak az az oka, hogy tulajdonosa itthon tartózkodik, és rohangál mint egy mérgezett egér... No de lassan jön a nyugi meg a Karácsonyi ünnepi hangulat is jöhetne már... Az ünnepek kapcsán azon gondolkoztam, hogy ez csak egy külső befoyás, szokás ami hat ránk, vagy ilyenkor tényleg mások vagyunk. Szeretném ha lene például itthon is Hálaadás, jó ünnep lehet, felébreszthetnénk a bennünk szunnyadó optimista jobbik énünk. Kidolgoztam egy elméletet azokra a napokra mikor nagyon nagyon egyedül érzem magam nem vagyok elégedett és arra fekszem, hogy bár fel se keltem volna. Arra gondolok, hogy mi nem történt volna meg velem ha nem igy alakul, és nem váltok sulit, és nem megy el egy évem és és és... és igazából innen indult ki minden. Van ami nem olyan pozitív, és szívesen elfelejteném. De mégsem, hiszen épp akkor és ott, azokban a pillanatokban hatottak rám a negativ dolgok is azért vagyok ilyen amilyen most vagyok. Ezzel a szemlélettel könyebb feldolgozni mindent és ha a lista "melette" részét nézem itt van nekem sok sok olyan ember akikért hálát adhatok és ha nem lennének szegényebb lennék. Tehát Karácsonyi és Újévi hangulat nincs, de nem tudom eléggé megköszönni ezt az évet is azoknak akik szerettek, támogattak és melettem voltak és vannak most is jóban rosszban. Köszönöm!
Lassan tényleg minden megvan ajándék takarítás és még csak 13.a van. Szóval idén tényleg jó voltam, nem az utolsó nagy rohanásban intéztem mindent most a Karácsonyi mizéria nélkül is rohanás lesz otthon, mint mindig mikor hazamegyek... Már csak azon izgulok h hogy lesz a hazamenetel, jó lenne ha megegyeznének otthon a reptéren a balhé résztvevői különben lassan belehergelem magam a dologba és az utolsó 3 napom hisztivel telik majd el :( Pedig még azért van mi csinálni nem lenne időm az idegösszeroppanással bajlódni :) A sztrájkolásos időszak óta sokszor eszembe jut a reszkessetek betörök film, mikor a kissrác nem megy el a családjával és a mamája nem tud semmien induló járatra helyet kapni és neee nem kéne h a deja vu -t át is éljem :( :( :( holnap ki is rakom a böröndöm lehet be is pakolok csak az a baj hogy akor még két napig kerülgethetem és ha onnan öltözködök biztosan nem tudom majd megtartani a szép kis rendet, pedig jo lenne ha igy várna a szobám 2009-ben :) hátha ha renddel indul az új év valahogy rá tudom magam nevelni hogy egy hétnél tovább is megtartsam... dehát senki sem lehet tökéletes :D :D :D ha szoktam volna Szilveszterkor fogadalmakat tenni, ezt biztosan megfogadnám. Lehet rá kéne szokni a dologra, hogy listát írok a jobbik énemnek Újévkor... Mint a Jézuskának.. Na majd 17.én lehet megfogadom h Szilveszterkor megfogadom :) Jó ez a december.. szeretem :D
Valakihez odaért már a Mikulás, dejo dejo én még várom, jol meglesem, hátha nem issza meg a tejét, meg fincsi keksz is van az asztalon figyelmeztetem. Nehogy ne legyen ereje és ne érjen a következö csizmához mert akkor nekem kell piros, szörmés kabátocskát öltenem és egy héten belül szakállam is nőne. Bár a rénszarvasos rész elgondolkoztat... :) Aztán 11, 10, 9 .... és ismét a kedvenc helyemen, otthon :D El sem hiszem. Aztán 18, 17, 16... és itt a Jézuska és karácsonyfa és almás fahéjas tea és másnap reggel karácsonyi filmek tömkelege, és családi hagyomány szerint puzzlekirakás rossz megvilágításnál. :) JUHUUUU
1 hét és vége az iskolának :( Nemakarom olyan jó... Valaki okos intézhetne valamit ez ügyben. (A "holtig tanulsz" szöveg hangoztatására ez most nem a megfelelő fórum :) ) Ugy elmegy a délelött vele hogy csak sicc-mars...:) A hétmásodikfeli tanárnénink mégsem magyar, hanem Iránból jött. A neve sem magyar, ö nem a tantervben szereplő Sebestyéni. Valami csere lehetett, vagy ilyesmi. Csak hogy ne maradjak adós a száraz tényekkel. Folyt köv januárban kicsit lazább tempoban heti kétszer, egész délelött, más helyen ismét. Nem is tudom hányadik iskolakezdés lesz az éveben. Hmm... A német kisdiákok majdnem akkora csomagot kapnak gúla formában teli édességgel mint saját maguk. Ezt a szokást be kéne vezetni más sulikban is. SŐŐŐŐTTT fel kéne terjeszteni ezt az ötletet valami magasabb szintre... na majd ha már a Reichstagban is csokigúlát kapnak az új képviselök mindenképp megemlítem itt :D
Jaj a bevásárlás. Ma volt 1 órám a városban császkálni. Annyira hangulatos karácsonyi minden hogy nem szeretem a karácsonyi tömeget meg ezt a nagy Karácsonylázat sem, de idén olyan jó. Vagy csak még nem sokalltam be. De ha fél másodpercre is leveszem a szemem egy kis neonul villogó csillagról, és csak a hempergő emberegyveleg marad... ááá De azért holnap is megpróbálkozom vele szerintem, hátha... Karácsony, gyere Karácsony...
Pénteken hirtelen felindultságból elkövetett meccsremenést követtem el bevallom, beismerem éntettem és nem bántam meg. Már régóta gondoltam hogy majd jol megnézem az Olympiaistadiont, mert nincs messze tőlünk, mégse volt rá soha idöm energiám kedvem, ugyanis át kell szállni a vonaton és az átszállással együtt is csak két megálló, de kicsit macerásnak tünt meg olyan furcsa érzés egyedül kirándulgatni. No de most volt cél, ugyhogy el is indultam nagy rohanás hogy odaérjek annyi ruhát magamrahuztam amennyit csak tudtam másfél órát a meccsen kibírni, elötte utánna utazás hideg van már ehez, dehát valahogy más is túléli :) Odaértem, megtaláltam a stadiont, nem volt nehéz csak a hömpölygő tömeg után kelett menni. A helyemen próbáltam nem beszédbe elegyedni senkivel mert a körülöttem lévő nagyon sok ember már azt is érdekes szemmel nézte hogy egyedül csaj, aztán hogy kávé van a kezébe, a szünteben idegen nyelven karattyol a telefonba, lehet azt hitték UFO vagyok. Kicsit én is ugy éreztem magam, még szerencse, hogy a melettem lévö hely üres volt igy azt az alaptalan hitet erősitettem magamba, hogy várok valakit csak késik. A szünet után pedig azt hogy de szenyó nem jött el itthagyott egyedül :) Rengetegen voltak, mégse volt sor sehol mindenhol kolbász sörárus, olyan igazi filmbelátható járkál a sorok között hoddogárust is láttam. Rajtam kívül még egy magyar biztosan volt csak ő a pályán 8-as mezben játszott mint kideritettem apumtol a szünetbe. Ennyire azért nem tudtam hogy ki hol mi. Herta- Köln meccs volt és szerencsére csak viszonylag kevés Kölni rajongo keveredett be a szektorba. Mindenki dumál ujjong, szerintem még a Holdon is halották azt az üdvrivalgást amit a Herta két góljánál produkáltak a fanatikus rajongok, akik higgyétek el nem csak pasik. Elég sok nőcike lányka és gyerköc jár ki a meccsekre, ugyhogy hazafelé megpróbáltam olyan embertársak melett menni ahol volt nőnemű egyed, mert azért a kissé mámoros férfiúak többségben voltak. Szoval minden nagyon jo volt, bár Hertaindulot még nem tanultam meg. A B közép tudta :)
Tényleg nem értem ezeket az északiakat. Oké hogy mondjuk sörözik kicsit, nemfázik. Visz pokrocot, tudom, sapka sál, de azért mindennek van határa. Volt egy jo kis kávéárusítóhely olyan jora meg volt csinálva, papírpohár csak hatalmasban és voltak ablakai azon keresztül lehetett rendelni. Mindez ok, csak épp JEGESKÁVÉT árult. Hihetetlen. Még a labda is megpróbált megszökni kétszer az öltözőbe meccs közben, gondolom megivott volna egy forraltbort vagy ilyesmi, nemhogy az embernek a lánya még jegeskávét igyon. áááá télleg nagyon mediterrán vagyok :D:D:D
Meg kell tanulni, hogy amire nem törsz, azt elhozzák és utolér, ami vagy aki neked nem olyan fontos, annak számára te egyszerre fontos és becses leszel, a nő, akihez hideg vagy, szemeit forgatja feléd, a pénz, mely után nem hajolsz le, egy napon bekéredzkedik életedbe... Igen, az élet egészen olyan, mint a rossz regényekben. De kissé olyan is, mint a jó regényekben. (...) Akkor észreveszed, hogy a nő, akit szeretsz, fütyül reád, hiába bűvölöd hidegséggel, a pénz, melyért megdolgoztál, bírói és ügyvédi erőlködés árán sem tér meg hozzád, a siker, mely után nem nyúltál, de megérdemelnéd, gőgösen elhajt melletted, ölében valamilyen ringyóval. Ilyenkor pislogsz, nem érted. Nehéz ez.
Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.
Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked.
Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.
Ismét ritkulnak a blogbejegyzések, és még azt sem tudom felhozni mentségként, hogy mikor a kor megkövetelte rendesen vezettem kis mikiegeres donaldkacsás naplomat, mert nem. De mentség hogy újra itt a suli, ami szuperjo, kevesen vagyunk a hétfö keddi tanár meg nagyon kevdves. A többi napi tanárnénit nem ismerem de a neve alapján magyar származású vagy valami hasonló. Lehet hogy a kedves férjura magyar. No holnap majd kiderül. Ma megtudtam hogy itten messziföldön trend magyar neveket adni csöpségünknek no azért nem fordul elő általánosságban, de manapság egyre több Béla, Sándor nevű echte deutsche él a nap alatt :D Vicces. Azért a nyelviskolában magyarázni kelett mi az az Ungarn a többieknek, a Hungary már jobban ment :D Közelebb van a suli épülete, csak fél orát utazok reggel, 1kor végzek, ugyhogy a jol megérdemelt koffeinadag legálisan emelkedett meg, a szabad perceim száma ezzel egyidejűleg a nulla alá csökkent :D
Ja és az északi sark... Konkrétan olyan nagyon nagyon hideg van és olyan hideg szél fuj hogy nem igazán lepödnék meg ha egy jegesmedve sétálgatna velem szemben az utcán. Simán hihetö a napokban számomra a kép, melyszerint cammog a maci szép fehér bundájában, áll a zöldlámpára várva, hogy átkelhessen a zebrán és betér egy jo forro kávéra valahova, ami senkit sem ér meglepetésként. Ahogy ezen gondolkoztam rájöttem talán ha szembejön meg is kérem ölelgessen meg, hátha olyan jo meleg a bundája még kívülről is, hogy kibirom a metroig :D Aztán szépen továbbsétálunk mintha mindez hozzátartozna a hétköznapokhoz :D Kitudja... Ha egy kíváncsi túrista fotot készítene mindenképp megosztom majd veletek :D
Tudom hogy nő vagyok és mindent tudok de lassan meggyőződésemmé válik hogy valami negatív kisugárzásom van, ezt pedig legföképp a műszaki cuccok érzékelik. Elörebocsájtanám tehát hogy ha műszaki berendezés lennél nagyon nagy ívben kerülj el de sajnos nem tudom, hogy a homosapiensekre milyen hatással van tehát kerülj el akkor is ha csak félted a jol működö belsö szerveid. Meg amugy is nem tudom melyik másodpercben tör rám a falhozvágok valamit pillanatom úgyhogy jobb is hogy itt ez a 900 km plusz. A laptop haláláért én tehetek, a tv-n be nem jövö zenetévékre rábólintok mert nem sikerülhet minden mindig tökéletesre de most a fényképezöm dobta be a törölközőt, vagyis a vakuja. Nemértem. Ha nem a kisugárzásom akkor egyszerűen csak vonzom az eleve rossz dolgokat amiknek több kevesebb idő után kiütköznek a foltjai. Mindkét variáció elkeserítő. Nagyon.
ui.: az egér béka volt, és nem nem csokoltam meg :D:D:D
Mikor nyáron elmentünk megünnepelni mindent amit csak illik Balcsira és először rángattam magam után gurulós bőröndöt, elhatároztam, hogy nekem kell egy kiskutyus majd akit sétáltathatok és rángathatom magam után. Miután hugom Sütinek nevezte el az íly módón közlekedő csomaghordókat a kedvem mégjobban megjött eme fikció továbbfejlesztéséhez. Gondolom ti is láttatok már puncsos sütit, előttem nemrég egy igazi citromos minyonra emlékeztetö gördült el... Szóval a fikció 2. fejezetében egy barna, spániel is szerepel ami ugyan már régebbről szívem vágya, Szivacs lesz a becsületes neve. És e két szellem kísért 2 napja. A gurulós bőrönd épphogy befért a súlyhatárba, örültünk de a tartója leszakadt, az egyik lába kitört, az utcában az összes lehulott levelet húzta vonta maga után, többször konkrétan beájult. Hazaérvén erősen elgondolkoztam rajta hogy tort rendezek tiszteletére. Kaja se kell ő lehet a desszert, haha. A háziállat vonal a teraszon ütött agyon ismét, lett egy egérkénk. Csak este jön elő, egyszer már láttam is de legtöbbször árnyékba figyel meg idegesítően motoszkál. Ma az asztalig menekültem, de holnap már nem üldöz csak a székig. Ezt a napot betudom ismerkedésnek, haverkodtunk, szoktuk egymás közelségét. Nevet is adtam neki: MAUSE. :)
Szóval sziasztok ismét ittvagyunk Berlniben, még nem fotozkodtam semmilyen nevezetességnél pedig most beszúrnám ide a képet, jólállna. De most nem nyaggatom ezzel a Mamim, mert még mindig betegeskedik szegénykém, azért is irok most én. Nehezen megy még nemrég tanultam csak meg kezelni ezt a laptop kütyüt.. Szóval repültünk, ablak melett ültem szuper jo volt. Azért néha kicsit féltem mikor megremegett a gép, de okosmamim mondta hogy csukjam be a szemem és gondoljam hogy vonaton vagyok. És úgy tényleg jobb volt.. Láttam a repcsi nagy szárnyait, meg minden nagyon picurka volt fenntröl. És képzeljétek a felhök felett ténnleg kék az ég :D Engem is megtámadtak a bacik kicsit, pénteken már oviba se tudtam menni de holnap ágybamaradunk és kipihenjük a kórokozókat. Utánna pedig egészséges életmódot írok elő az állítólagos felnőtt nöszemélynek sportolnia kell rendesen étkeznie aludnia meg hasonlo felnött dolgok. Talán még a dohányzásról is leszoktatom, bár tudjátok milyen makacs tud lenni. Na és akkor ki a bébi jaj jaj. Azért egy portrét ha szabad, csak titkosan míg Mami alszik pssszzz :D :
A mosolyról már annyi mindent írtak nagyon sokan akik nagyon sokkal okosabbak voltak nálam, gyönyörű bébik édes vigyorral néznek ránk naptárakról mindenhonnan hogy derűs legyen a napunk mert látjuk, hogy boldogok. A mosolyt ugyanolyan jo adni mint kapni és nem kerül semmibe és mindeféle tökéletesen helytálló elmélet... De ma mégis valahogy máshogy vagyok ezzel a cslekvéssel. áááá :D:D:D
Ma egész nap mosolygok. Először azt hittem hogy azért mert vágyódom már nagyon haza és holnap.... De nagyon jó itt is. Ugyhogy nem csupán ez. Lehet hogy vannak napok amik a mieink? Lehet ez az én napom? Egyedül vagyok pakolnom kéne de nemtudok csak mosolygok. Mára ez egy külön program. Nem látja senki senkié ez a mosoly és mégis húúúú :D:D:D Lehet magunknak mosolyogni? Na jó, kétlem. Akkor anyukám és apukám és hugicám és öcsikém és még sokan tiétek ez a mosoly :D Ma minden annyira jó. Mára még magammal is kibékültem. Pedig elvileg ez lehetetlen, nőböl vagyok :D Tudunk egy két tökéletes módot, hogy önmagunk legyünk és az egonkat mindenféle pasiktól távol álló dolgokkal növeljük, szervíznapot tartunk, sírós romantikus egymásratalálós hiszek a végzetben és a sorsom meg van írva happy end-re típusú filmeket nézünk. De mosolygunk közben? Így visszagondolva én szoktam. Nevetni. Valamin vagy valakin de csak úgy mosolyogni magamnak. Nemrémlik. De ez jo dolog. Meg is nézem a naptáram mikor van egy két szabad órám a közeljövőben :D
Ezt a lányos estékre, alapdarab lesz úgyhiszem :D
http://de.youtube.com/watch?v=xK8t0gP4isE
És mivel a háttérszín is tükrözi ez egy csajos blog, dukál a bébis kép is. Jo nem az a naptáros szokványos napraforgós de szerintem mosolyog. :D Bár ha csak a ma az enyém holnap sértődött lesz :D:D:D
Vajon a Föld népességének hány százaléka iszik kávét? És milyen rendszerességgel? És vajon ha sokkal sokkal többször tényleg lehet ez káros szenvedély? Lehet ez egyáltalán szenvedély? Tudjuk hogy isszuk? Vagy csak isszuk mert szoktuk?
Már a diplomairáskor külön fejezetet játszott az életemben az "igyunk legálisan naponta sok sok kávét, tejeskávét, kapuccinot", ugyanis a globalizácio számomra gyönyörüséges melléktermékeként a hazánkba beáramlo kávédömpinget érzékszervi úton is tesztelnem kelett, hatásait éjszakánként magamon is tapasztalva. :) Sejthettem volna hogy itt én egyszer és mindenkorra el is vesztem. A papirpoharas "fogdd vidd mert gyorsabban megkapod rohanhacc tovább" dologba én "fogdd és vidd mert gyorsabban megkapod és sétálhacc zenével a füledbe az utcán és mindent másnak lácc" átalakítással szerettem bele, ami ugyancsak veszélyes odahaza, mert a kávé mennyisége ezen szerelemmel a duplájára nőtt ugyanis a beülös trécselős füstüs pletykázzunk délutánokat se lehetett kihagyni. :D Itten otthon a rohanunk dolog tényleg rohanunk. Egyszóval reggel 6 tol este 10ig. Rohanunk de ráérünk. Nem is értem. Na jo de ez egy másik téma. Szóval itt mindig rohan valaki és mindig kávéba ütközik. Sok helyen átlátszo amerikai lötykávé, elönye hogy literszámra iható mindenféle szinesfestettrajzoltdizájnos pohárból, ami akár még jokedvre is derit és olyan érzése lehet a keletről tévedt népeknek h huu de jo volt a kávé. Minden pékségben aluljáróban mindenhol kávékávékávé. Kávézók, bárok, mindenütt. Na de ezeket lehet hogy csak én ücsörögném végig szivesen, azonban pedig de biztods vagyok benne h tudok olyat mondani amiért más is odalenne :D Jo sokan halottak már róla tölem igen a Starbucks. Sokáig odavoltam érte csak egy könyv alapján, és mert láttam a filmekbe a logoját és mert készült Magyarországra (8éve készül, de nembaj lelkesedjünk), szoval nemtudom mért de hittem hogy több. Azóta kacsingatok vele mióta kinnvagyok. Nemtudom miért nem mentem be eddig. Pedig mindet megnézem. Megnézem az embereket benne, pontosan tudom melyik utca melyik sarkán... de nem. Tegnap először. Itt S, M, L es méret. Cappucino, M. Lehet csak nagyon bediliztem már a dologra és sokat vártam de ugy gondolom hogy jobb volt mint a többi. Különleges kávé? Aztmondják. Én ehez nem értek. Nekem majdnem minegyik ugyanolyan. Lehet hogy mégsem a minőségi koffein tette hanem a logo, a fehér pohár, a sok üzletember, a kedves kiszolgálás, de ráérősen sétálgattam (zene nélkül:) kávéval és úgy éreztem hogy célom és erőm van és jo hogy én az én. Lehet csak az első élmény volt ilyen de mindenesetre a poharam elraktam, hátha abban volt valami. Érdekes... Az új szerelem tehát kitart. Ez akkor most már szenvedély? Vagy rossz szokás? Nemtudom.
Azért a reggeli "minegy milyen ne szólj hozzám csak koffeint" és a "már meginn nem tudok aludni mert az uccsó kávém későn ittam" , "ez csak előadás igyunk egy kávét a pub-ban" és a "tanulnom kell anyyyaaa fözz kávét, kérlek" örök klasszikusai maradnak életemnek.
Van mikor nem tudatos, van mikor jo van mikor kell van mikor új van mikor szimbólum van mikor káros. Például ma. :) És holnap ismét mindennél égetőbb lesz, mikor kinyitom a szemem. Addig se szó, se beszéd:D
Húú de rég jártam erre, kicsit megtámadtak a bacik és most kelett hogy rájöjjek, hogy emberileg igenis lehetséges napi 20 órát aludni. Mindezt a csúnya baciknak köszönhetem, szóval köszönöm. De mára már kicsit joba lettünk, a kamillatea nekem segitett és együttes erővel győzedelmeskedtünk a kórokozók felett :D Édes drága egyetlen szüleimet végre láthattam tegnap, köszönhetően az uj webcameránknak, nem is tagadhatjátok hogy műszaki zsenik vagytok ti is egyetlen őseim, hohoho és mi lesz itt még júniusig?? :D Ez is segitett a gyógyulásban. Ma már ki is merészkedtem az utcára sétálni kicsit, mintha valamilyen festményben jártam volna, olyan szépek a fák a levelek meg minden itt a környéken. Meszebbi tájakról mostanság nem tudok mesélni ugyanis felfedezéseim a környékre korlátozódtak. :D És mával vagy nem is tudom holnappal el is kezdődik a szünet előtti utolsó hét, szóval egy hét múlva ilyenkor aki szeretné magát biztonságban tudni inkább maradjon otthon, lehet volán mögé is ülök, de ezt majd még meggondolom :D De aki nem tud úszni semmiképp ne másszon fára, mert hoszabb mint zöld :D
.jpg)
.jpg)
