Tehát mindenek előtt letisztáznám, hogy ez a kifejezés eszembe se jutott volna az ittlétemmel kapcsolatban. Mielőtt jöttem azért nem mert nemtudtam milyen lesz, és inkább nem akartam tudomást venni róla, mióta pedig ittvagyok is csak azért mert a drága öcsikémtől és hugicámtól effajta könyvet kaptam búcsúajándékba. Pontosítva Paulo Coelho- A fény harcosának kézikönyvét. De milyen jó is hogy eszembejut :D Különben teljesen bedepiznék, magam alatt lennék. Már nem azért mert olyan rossz nekem itt kinn mert valójában nagyon jól érzem magam, Berlin csudajó, gyönyörű helyen lakom, csak a honvággyal akadtak kisebb - nagyobb próblémáim. Inkább nagyobbak. De ez a könyv segít. Hogy harcolj meg hogy ne hagyd el magad meg hogy higgy. Magadban, a világvan, a sorsban, a döntéseidben, a hibáidban, a hozzád közel állókban, családodban, barátodban. Segít átértékelni dolgokat. Mindennek a jó oldalát nézni. Szóval semmi pesszimizmus, semmi befordulás :D Nem mintha olyan lennék, csak a biztonság kedvéért :D jobb a több ;)

A fény harcosa hisz.

Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy gondolkodása megváltoztatja az életet, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelemre, és mert bízik benne, rá is talál.

Olykor kiábrándul. Olykor megsérül.

Ilyenkor hallja a megjegyzéseket:

-Milyen ártatlan!

De a harcos tudja, hogy megéri hinni.

És minden vereségére két győzelem jut.

Ezt mindenki tudja, aki hisz.