Mikor már azt hinné az ember, hogy vége, vége ez az utolsó nyara, max még estire vagy levelezősre fog járni, és talán el is keseredik kicsit, hogy nem látja nap mint nap ugyanazokat az arcokat, nem fog örülni a csengő hangjának, nem fog majdnemhogy elaludni és feleszmélni, hogy hol is tartunk, ne legyen sose biztos magában... Minden megtörténhet. Tegnap volt hivatalosan az első igazi sulis nap, még szerencse itt csak fél 9 kor kezdődik a tanítás... Sok ismeretlen, idegen környék, húúúú nem tévedtem el és néha még az ugandai tájszólásból is értettem valamit. A csoportba senki se volt német, török, arab, mindenféle nemzetiség. De jóvolt. Délután szóltak telefonon, hogy sokan vagyunk a csoportba és másikba kellene hogy menjek, ami másik utca, másik tanár másik emberek. Na mondom ok, végülis már belejöttem, csak ez a korai kelés ne lenne... ugyh ma ismét első nap... kicsit messzebb van, de amugy a csoport jó, megismerkedtem egy koszovoi lánnyal, 22 éves van egy kislánya és 2 éve él itt. Kedves nagyon. A portugálok németét itt nem nagyon érteni, jobbanmondva semennyire :) De jo, nincs magyar így rá vagyok kényszerítve h németül értessem meg magam több kevesebb sikerrel... Mire elmagyaráztam a tanárbácsinak h esetlegesen hogyan fordulhat elő h nem vagyok a listán de az fix h johelyen vagyok addigra én is megöszültem... Bár ő már azvolt:D és türelmes. Ugyh sulival minden ok, most egy hónapig minden hétköznap délelöttönként, aztán ugye egy kis pihi mert otthonleszek, aztán vissza és decemberig meginn... aztán majd meglátjuk. Házit meg írunk rendesen, mint amikor még kislány voltam ;)